A piros zokni

Anna Egger üzenete

" Amikor egy napon szokás szerint szomorúan sétáltam a parkban és leültem egy padra, hogy elgondolkodjak rajta, mi minden siklott félre életemben, egy kislány ült le mellém vidáman.

Megérezte nyomott hangulatomat és megkérdezte:
- Miért vagy olyan szomorú?
- Ó - válaszoltam - nincs semmi örömöm az életben. Mindenki ellenem van. Minden félresiklott. Nincs szerencsém és nem tudom, hogyan lesz tovább.
- Hmmm - tűnődött a kislány.- És hol van a piros zoknid? Mutasd meg, szeretnék belenézni!
- Milyen piros zokni? - kérdeztem csodálkozva. - Nekem csak fekete zoknim van.

Szó nélkül nyújtottam át neki. Óvatosan kinyitotta pici ujjaival és belenézett. Láttam, hogy nagyon megijedt.
- Ez tele van rémálmokkal, balszerencsével és rossz élményekkel!
- Mit csináljak? Ez van. Nem tudok rajta változtatni.

- Itt van. - mondta a kislány és átnyújtott egy piros zoknit. - Nézz bele!
Reszkető kezekkel nyitottam ki a zoknit és láttam, hogy tele van az élet szép pillanatainak emlékeivel. Pedig a kislány még olyan fiatal volt.
- Hol van a fekete zoknid? - kérdeztem kíváncsian.
- Azt minden héten kidobom a szemétbe és többé nem foglalkozom vele.- mondta. - Számomra az élet értelme a piros zoknimat megtölteni életem során. Abba olyan sokat belegyűrök, amennyit csak tudok. És amikor kedvem támad hozzá vagy éppen kezdek elszomorodni, akkor kinyitom a piros zoknimat és belenézek. Olyankor egyből jobban érzem magam. Ha egyszer majd öreg leszek és közeleg a vég, még mindig meglesz a piros zoknim. Csordulásig tele lesz és elmondhatom, hogy éltem. Életemnek volt értelme.

Amíg szavain csodálkozva elgondolkodtam, adott egy puszit az arcomra és eltűnt. Mellettem a padon egy piros zokni hevert ezzel a felirattal: "Neked!". Sebtében kinyitottam és belenéztem. Majdnem üres volt, csak egy apró, lágy puszi volt benne, amit egy kislánytól kaptam egy park padján. A gondolatra elmosolyodtam és szívemet melegség töltötte el. Boldogan indultam haza, nem felejtve el a fekete zoknimat a legközelebbi szemetesbe kidobni."

Fotó: vintagebabs.com

Hogyan legyünk optimisták

Brian Tracy üzenete

Mindenki szeretne fizikailag egészséges lenni. Ugyanakkor mentálisan is. A mentális egészséget ahhoz mérhetjük, mennyire vagyunk optimisták önmagunkkal és életünkkel kapcsolatban. Most megtanulod hogyan ellenőrizd gondolataidat olyan különleges módon, hogy bármilyen körülmények között fantasztikusan érezd magad.

Ellenőrizd a reakcióidat, a reagálásod!

Három alapvető különbség van az optimista és pesszimista reagálás között. Az első az, hogy az optimista a visszaesést időlegesnek tartja. Egy szerencsétlen esemény az optimista számára csak átmeneti, valami, ami korlátozott időtartamú és nincs valós kihatása a jövőre. Míg a pesszimista állandónak tekinti a negatív eseményeket, az élet részének, sorsszerűnek.

Határold el az esetet!

A második különbség az optimista és pesszimista között, hogy az optimista a nehézségeket egyedinek tartja, míg a pesszimista elterjedtnek. Ez azt jelenti, hogy ha az optimista számára a dolgok rosszra fordulnak, akkor az esetet egy elszigetelt esetnek tekinti, ami nagymértékben független egyéb dolgoktól, melyek életében zajlanak.

Lásd a visszaesést átmeneti eseménynek!

Például ha valami, amire számítottál, nem valósul meg és ezt magadban egy balszerencsés esetnek könyveled el, ami előfordul az élet során, akkor optimistán reagálsz. Míg a pesszimista a csalódásokat állandónak tekinti. Ezek számára olyan probléma vagy hiányosság mutatói, melyek életének minden területét áthatják.

Ne vonatkoztasd személyedre a hibát!

Az optimista és pesszimista közötti harmadik különbség, hogy az optimista az eseményeket külsüdlegesnek látják, míg a pesszimisták személyükre vonatkoztatják.
Ha valami rosszra fordul, az optimisták elsődlegesen külső tényezők hatásának eredményeként tartják, melyre kevés befolyásuk van.

Ha például az optimista elé bevág valaki a forgalomban, akkor nem lesz bosszús vagy csalódott, hanem lefokozza az esemény fontosságát azzal, hogy "Azt hiszem, ennek az embernek ma rossz napja van."

Míg a pesszimista szívére veszi a dolgot és úgy reagál, mintha a másik szándékosan akarta volna bosszantani.

Maradj higgadt és objektív!

A kiteljesedett, teljesen funkcionáló, önmegújító személyiség védjegye, hogy képes objektív és érzelemmentes maradni a mindennapi élet elkerülhetetlen viharai közepette. Az előljáró személyiség képes pozitív és optimista módon beszélni önmagához, elméje higgad, világos és teljes ellenőrzése alatt áll. A kiforott személyiség nyugodtabb, tudatosabb és realisztikusabban és kevésbé emócionálisan képes értelmezni az eseményeket, mint az éretlen személyiség. Ennek eredményeként a kiforrott személy sokkal nagyobb mértékű ellenőrzést és hatást gyakorol környezetére, és kevésbé lesz bosszús, csalódott vagy zaklatott

Hosszabb távra tekints!

Az elkerülhetetlen visszaesésekre tekints úgy, mint időleges, egyedi és kívülálló dolgokra! Lásd a negatív helyzetet egyetlen eseménynek, mely nem függ össze más esetleges eseményekkel és amit legnagyobb mértékben külső tényezők okoznak, melyek felett kicsi befolyásod van. Egyszerűen utasítsd el a gondolatot, hogy az esetet bármi módon is tartósnak, állandónak vagy személyes inkompetenciád jelzőjének tekintsd!

Történjen bármi, gondolkodj úgy, mint egy optimista! Nem irányíthatsz minden eseményt, de azt irányíthatod, hogyan reagálsz rájuk.

Gyakorlat

3 gyakorlat segítségével ültetheted át mindezt a gyakorlatba.

Először is folyamatosan emlékeztesd magad rá, hogy a visszaesések csak időlegesek, hamarosan elmúlnak és semmi sem olyan komoly, mint gondolod!

Másodszor, nézz minden problémára egyedi eseményként, mely nincs összefüggésben más eseményekkel és nem is mutat ismétlődő mintát. Kezeld és menj tovább!

Harmadszor, vedd észre, hogy amikor a dolgok elromlanak, általában különböző külső események az okozói. Mondd magadnak "Amit nem tudok változtatni, azt el kell fogadnom." és folytasd tovább céljaid átgondolását!

Nem vagy elég?

Dr Robert Anthony üzenete

Ha abban az illúzióban élsz, hogy nem vagy elég jó, akkor sosem fogod magad csészének látni, hanem csak egy repedésnek, csorbulásnak. Az biztos, hogy mindannyian hibásak vagyunk bizonyos módon, de elég abszurd az elképzelés, hogy valami eredendően rossz velünk. Hogy jutottunk erre a következtetésre? Ki fogja a mérőszalagot? Általában valamilyen hatóság, szervezet vagy vallás próbál ellenőrizni bennünket önértékelésünk megtámadásával.

Nagyon fontos, hogy megértsük az önfejlesztés és önértékelés közötti különbséget. Az önfejlesztés kiinduló pontja az, hogy csorbák vagyunk és meg kell javítani bennünket. Ez abból ered, hogy arra törekszel, hogy olyan valaki vagy valami légy, ami más, mint ami vagy.

Az önértékelés az, amikor tudod, hogy mindened megvan, amire szükséged van és te vagy az a személy, akire vársz. Nincs mit elérni. Csak meg kell élned azt, ami vagy.

Értékes vagy, mert egy vagy azzal, ami van. Nincs szükséged önfejlesztésre, mert nem tudod autentikus énedet fejleszteni.

Az élet célja nem azzá válni ami vagy, hanem elfogadni, hogy ami vagy az elég. Más szavakkal, ha ahol most vagy, az nem elég, akkor bármit is teszel vagy érsz el, sosem lesz elég. Nem tudod megjavítani magad, mert nem vagy csorba.

Vegyük a makk és a tölgy példáját. A makk tökéletes, de még nem tölgyfa. Magában hordozza a tölgyfa tervrajzát, és napról napra felismerve azt a kapacitását, hogy tölgyfává válhat, a benne rejlő tervrajzot beteljesíti. Mi is olyanok vagyunk, mint a makk és mindannyiunkban megvan a képesség a bennünk rejlő tökéletes terv kiteljesítésére.

A "nem vagyok elég" érzés megszüntetésének egyetlen módja, ha MOST kijelented hogy megvan képességed a nagyszerűségre és elég vagy, ahogy vagy és élj így minden nap.

Fontos, hogy szem előtt tartsuk, mi vagyunk a csésze. Egy csésze, mely természetesen tágul, hogy teret adjon kiterjedésünknek.